Nem csak a TV-reklámok terén remekel az Apple. Nézzétek meg milyen videóbannereket készítenek.
Ez pedig egy szenzációs site-takeover az iPodnak:
Nem csak a TV-reklámok terén remekel az Apple. Nézzétek meg milyen videóbannereket készítenek.
Ez pedig egy szenzációs site-takeover az iPodnak:
A vírus marketing gyakran alklamaz fizetett bloggereket, fórumtagokat egy-egy kampány során. Úgy néz ki az USÁ-ban már nem sokáig.
A hwsw cikke.
Az Inspire Magazine összeszedett 40 fekete-fehér weboldalt.
Top10:
A kardoayoub úgy mûködik mint egy slideshow. Kattintásra az egész oldal kilendül a képrôl, és jön helyette az újab. Semmi extra nincs benne, mégis ettôl a váltástól sokkal vizuálisabb az egyszerû navigáció is. Az Ajax technika miatt nem működik a böngésző vissza gombja, és az egyes aloldalaknak nincs saját linkje.
Az about oldalon ott vannak a tulaj éppen aktuális tweetjei a twitterről.
A JJJ-t szinte alig lehet weboldalnak nevezni, de az a kevés olyan igényes, hogy mégiscsak belinkeltem.
Az Estabilished oldalán nagyon érdekes a navigáció. Ha a második, harmadik és nagyedik menüpontok mellett lévő nyílra kattintotok, akkor a tartalom kiszorítja a menüpontot, mintha egy futószalag lenne. Á, nem tudom jól leírni, próbáljátok ki!
Az Another Company art-direkciójában érdekes. Az oldalon lévő képek kontrasztját és színeit letekerte a tervező, csak akkor látszanak ha fölé viszed a kurzort.
A Legworkstudio amellet hogy tök jól néz ki, halálosan vicces az about oldalán lévő video.
A Kramgo kicsit emlékeztet a saját weboldalunkra, csak loopolt videója kicsit betegebb. A leírás szerint fullszerviz ügynökség, hát... nem tudom mire gondoljak :)
A Madebysofa egy szellemes megoldással csinál a nyitólapból menüsort.
Hű, ez nagyon tetszik. Olyan mintha nem Flash lenne, de az. Nagyon játékos!
A jbradforddillon semmi extrát nem tud, csak gyönyörűen tipografált, mint egy régi napilap.
Hát remélem mindez meghozta a kedveteket a feketéhez, és megnézitek a többi 30 feketefehér weboldalt is :)
A Hellomonday egy olyan portfolió, ahol nincsenek klasszikus linkek. A kurzor egy tologatókézzé változik, és a rétegelt tartalmak közt azzal mozoghatunk. Kattintásra a választott réteg megvastagszik, így közelebbről – színesben látható.
A héten nagyon sok reklámfilmet kellett leszedjek a YouTube-ról, és a régi jó Visualhub már nem igazán tudja mindig dekódolni az FLV videókat.
Az új megoldás a Videobox! Igaz hogy 15 USD, de ez pici ár egy ilyen kényelmes megoldásért. 15 napos próbaverzió is van.
Érdemes a preferences-ben átállítani, hogy maximum minőséggel dolgozzon, mert alapból inkább közepes.
Itt kérheted azt is, hogy rögtön pakolja be az iTunes-ba, és a maradék desktop file-t meg kukázza.
Próbáljátok ki a Tonematrix szintetizátort.
UPDATE: Benedek további eszement zenegépeket talált itt.
Plusz mostantól lehet kommentelni ha valakinek eszébe jut valamiről valami.
Ennek a webdizájnernek az oldala a korábbi vizszintes navigációhoz hasonlóan szkrollozó, csak éppen vertikális navigáció. Persze nem működne, ha bonyolultabb volna az oldal, de így nagyon vicces. + szuper az art direkció.
Érdekes hogy a nyitóoldal szövegének kiemelései megfelelnek a felső menüpontoknak is.
Biztos ez megy ha bekapcsolva maradnak a kompjuterek.
Vicces zene hibaüzenet-hangokból.
A comScore felmérése alapján a Twittert meglepő módon nem elsősorban az erre nyiitott 18-24 évesek használják. A tavalyihoz képest 700%-os forgalomnövekedést produkáló közösségi-oldal leggyakoribb felhasználói a 45-54 évesek.
Az okok között azt látják, hogy ez a társaság már az interneten nőtt fel, és bizony ők éppannyira nyitottak az új technológiákra mint a hagyományosan nyitott fiatalok. Ráadásul többen is vannak.
Nagyon érdekes, hogy a látogatók 10%-a 55-64 éves, csaknem annyi, mint a 18-24 évesek. Talán ezen az arányon igyekszik javítani az a britt tanterv-tervezet, ami a Guardian kezébe került. Eszerint a 11 alatti gyerekekkel nem törit magoltatnának, lazítanának a tanterven és inkább azt kellene bevágniuk, hogyan juthatnak olyan infóhoz a neten, ami számukra fontos. Éretségi bloggolásból? További érdekes számok itt.
Nézzétek meg John Galliano oldalát. Egyrészt nagyon jól megoldott egészoldalas-videóval szórakoztat, pimaszul, a közepén elhelyezett menüvel, másrészt ha a menüben kiválasztjátok valamelyik almenűt, pl. a Men-t, az ott futó videóban keresni lehet. Nem is akárhogy: a filmet kulcsképekre osztja fel, és ezekkel tölti meg a képernyőt, épp úgy mint az iMovie legutóbbi verziói.
Nagyon jó a képnézegetője is, bár ott a keresés kevésbé intuitív.
Ebben a Prezi-ben a DDB Berlin elmeséli hogyan építették fel a gerilla kampányukat a Volkswagennek.
Érdemes végignézni, ők nem egy filmben gondolkoznak, hanem egy folyamatban, aminek csak a végére derül ki mi van a háttérben.
Hasonlóan az Is it normal-hoz a Good Baad is a véleményedre kíváncsi. Itt tényleg Fekete-fehér minden, nagyon kifinomult az art-direkció. Villámgyors kérdésekre villámgyors válaszok, a fejlécben Newsflashként vonuló témák szinte reflexjátékok, Ajaxban készültek.
A Joost pár évvel ezelőtt indult internet-televíziós vállalkozás. Egy olyan kliens-programot fejlesztettek, ami az interneten keresztül stream-elte, azaz sugározta, nem pedig letöltötte-lejátszotta a műsorokat. Sajnos nem igazán sikerült elegendő tartalmat összeszedniük, és valahogy nem kapott szárnyra az egész. Az utóbbi időben felhagytak a kliens-program terjesztésével, és a YouTube-hoz hasonlóan böngészőn keresztül terjesztenek. Nagy különbség persze, hogy ez nem klasszik web kettő, mint a YouTube: a Joost szerkesztett, kontrolált „À la care TV-műsort kínál”
Hírlevelük végén érdemes megfigyelni a Forward to a friend gombot, a twitter és a facebook linket.
A twittert új tartalmak népszerűsítésére, a facebook-ot pedig egyes tartalmak népszerűsítésére. Például megnézek egy videoklippet a Yooston, amit két kattintással publikálhatok a facebook profilomon.
Kb. két éve amikor először botlottam bele, regisztráltam, de azt gondoltam erre nekem biztos nincs szükségem. Persze eredetileg ezt gondoltam a Facebookról is, és nem mondom, hogy rá vagyok cuppanva, de nagyonis használgatom.
Szóval elhatároztam, hogy vetek egy második pillatást is Twitterre.
A Twitter egy olyan szociális oldal, amin az emberek SMS rövidségű üzenetekben rögzítik mit csinálnak épp. Saját meglátásuk szerint a micro-blogoknak nagyon is van létjogosultságuk: Levest eszel? A kutatások szerint mamádat még ez is érdekli. Partizol valahol? Lehet hogy egy haverod csatlakozna. Ezek a bejegyzések válaszok az oly gyakori „what are you doing?” kérdésre. Azért írom angolul, mert magyar „mit csinálsz” nem fejezi ki ezt ilyen tömören.
Szubjektív ez úgy néz ki, hogy nyitok egy Twitter blogot, ahová elkezdem önteni magamról a többé vagy kevésbé érdekes információkat. A hozzámtartozók, ha érdeklődnek, elkezdhetik követni a Twitteremet, és így teljesen képbe kerülnek arról mi van velem.
Kicsit utánaolvasgatva most úgy látom egy ilyen mikroblog semmit nem ér, de ha feltételezem hogy minden barátom, családtagom, kollégám twitterezik, akkor hirtelen elkezd az egész úgy működni mintha egy telepatikus hálózaton keresztül mindenki tudna mindenkiről, és mindenről ami vele történik. Kicsit mintha egy méhcsalád tagjai lennénk.
Van tovább is. Nem csak az ismerőseiddel lehet ilyen „közös tudatod”, hanem azokkal az ismeretlenekkel is, akikkel közös az érdeklődési köröd. A Hashtag olyan #cimke, amivel egy a miniposztodat egy témához sorolhatod.
Például észreveszed, hogy a Louis Vuittonban éppen ragasztják ki 99%-os árleszállítás matricát. Írsz egy posztot erről, és kiegészíted egy hashtag-el: #szabadrablas.
Zsóka, aki soha nem találkozott veled, viszont követi a #szabadrablas témájú twitter bejegyzéseket, azonnal leint egy taxit és máris indul az Andrássy útra.
Ez pedig már kicsit olyan, mintha egy olyan rádió betelefonálós műsorát hallgatnád, ami kizárólag abban a témában készít műsorokat ami téged érdekel. A világ legérdekesebb rádiójáét, amit egy virtuális törzs halgat, a te törzsed.
Ahoz hogy tudd, ez a „rádió” milyen hashtag alatt sugároz van a We Follow. De azt is rebesgetik a Google következő bevásárlása éppen a Twitter lesz, hiszen ez pontosan olyan kereshető tartalom, amiből a Google építkezik.
Hasznos linkek:
Népszerű hashtag-ek itt, vagy mégtöbb itt.
Ha nem találtad meg amit szeretnél, itt tudsz létrehozni.
Nagyon leegyszerűsítve a web 2.0 olyan webfejlesztésekre utal, ami felhasználócentrikus: vagy a felhasználót szolgálja ki különböző Cloud-Computing alkalmazásokkal, vagy a felhasználók alapján generált tartalmakat gyűjti. Előbbire példa a Google Mail, utóbbira a YouTube.
A Cloud Computing azt jelenti, hogy egy adott program, – például a szövegszerkesztőd – nem a te gépeden lokálisan fut, hanem internet szervereken, akár a föld másik felén. Ez ma már nem Sci-Fi, sőt a Google annyira komolyan veszi a CC-t, hogy hajszálpontosan emiatt kezdett saját böngésző fejlesztésébe, és a Chrome-ot erre hegyezi ki. Terveik szerint egy lokális programra lesz csak szükség, – a böngészőre – abban fut az összes többi.
Minket annyira a CC fejlesztés még nem érint, viszont a felhasználók által generált tartalom nagyon is érdekes lehet.
A tendencia ugyanis nem az, hogy a brandoldalakat lerohanják a reklámzabálók, sokkal inkább az, hogy ha sikerül népszerű érdekes weboldalt fejleszteni, amibe szinte észrevétlen integrálsz egy brandet, akkor célhoz érsz.
Márpedig érdekes oldalt, ami elég gyakran frissül ahoz, hogy visszajárjon rá a célcsoportunk, irtó energiaigényes csinálni. Sokkal egyszerűbb a tartalom generálását a látogatókra bízni. Persze ehez ki is kell találni mi izgatja őket annyira hogy írjanak, feltöltsenek ezzel kapcsolatban.
A jövőben webkettő cimkével olyan oldalakat fogok postolni, amik ilyesmihez adhatnak ötleteket, mutatnak példát.
Az "Is it normal?" egy olyan oldal, ahol a fura sztoriaidat ítéltetheted meg a többiekkel. A szuperegyszerű design nem csak random lídeket kínál a témákhoz, de az alattuk lévő grafikon jelzi, mennyire találják a többiek ezt normálisnak.
A téged megérintő témára kattintva a szavazáson kívül megvitathatod az ügyet a fórumban, illetve megoszthatod mindenféle közösségi oldalon, pl. facebook.
Ma jött, nagyon szép, de kicsit nagy nagy...
Egyetlen nagy kép egyébként, de mentségükre szolgáljon hogy szinte nincs is szöveg. Egyedül a "Can't read this e-mail? Click here." html.